English summary

 

Alprogramok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kezdőlap A szöcskeegér Publikációk Támogatók Fotók Videók

 

 

Csíkos szöcskeegér 115 év után Erdélyben is

A csíkos szöcskeegér több szempontból is érdekes, de talán a legtöbb figyelem mégis amiatt irányult rá az utóbbi években, mert 1936 és 2006 között egyetlen élő példánya sem került elő Magyarországon, 70 évre eltűnt az emberek szeme elől. Sokan megtanulták azonban a nevét, amikor 2006-ban ismét felbukkant a Borsodi-Mezőségen és azóta az ország egyik legritkább gerinces fajaként tartják számon; hazánk egyik kiemelkedő állattani értékének tekinthetjük (idén természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft-ra emelkedett). Sokáig úgy tűnt, hogy a szöcskeegér Magyarországon előforduló alfajának, a Sicista subtilis trizona-nak az utolsó és egyetlen fennmaradt populációja lehet a borsodi-mezőségi. Azonban 2012 augusztusában jelentős felfedezés történt Erdélyben: a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Bükki Emlőstani Kutatócsoport és az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék munkatársainak közös munkája, valamint az OTKA támogatásának (PD 105116) köszönhetően 115 év elteltével élő csíkos szöcskeegér került elő Kolozsvár közelében, a Szamosmenti-dombság területén. Az erdélyi szöcskeegér utolsó és egyben az eddigi egyetlen példányát 1897-ben Orosz Endre fogta valahol Apahida környékén. A sűrűn lakott Európában talán példa nélküli, hogy egy gerinces állat több mint egy évszázad, de akár csak több évtizedig is észrevétlen tudjon maradni az emberek közelében. Egy nap leforgása alatt két helyen három példánya is előkerült a szöcskeegérnek, igaz, ehhez 350 talajcsapdát le kellett ásni. A lelőhelyek növénytársulása szerkezetében nagy hasonlóságot mutatott a magyarországi élőhelyek vegetációjához, de az állatok külseje alapján mégsem lehetett eldönteni, hogy a Magyarországon előforduló trizona alfaj új egyedei kerültek elő, vagy rendszertanilag új alfajra sikerült bukkanni. A kérdés eldöntése érdekében DNS-vizsgálatra került sor. Ukrajnában előforduló szöcskeegerek (S. subtilis nordmanni és S. strandi), a magyarországi trizona alfaj és az egyébként Erdélyben is megtalálható északi szöcskeegér (S. betulina) citokróm-b szekvenciáit hasonlítottuk össze. A vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a most előkerült egyedek a trizona alfajba sorolhatók, ezáltal kettőre emelkedett az alfaj ismert populációnak a száma. A populáció elterjedési területe még nem ismert Erdélyben, de feltételezhetően ma még szélesebb körben előfordulhat, a most megtalált lelőhelyektől akár jelentősebb távolságra is. Azt azonban már most látni, hogy e populáció is veszélyeztetett, mert folyamatosan zsugorodik az alkalmas élőhelyek kiterjedése az intenzív szántóföldi mezőgazdaság terjedése és a juhok túllegeltetése miatt. A szöcskeegér most megtalált élőhelyein kivételesen gazdag az állat- és növényvilág. A szöcskeegér mellett található itt többek között nyugati földikutya és rákosi vipera is. Az augusztusi csapdázások külön érdekessége, hogy földikutyát is fogtunk talajcsapdával, amire eddig még nem volt példa.

A vizsgálat a következő években is tovább folytatódik. Az OTKA támogatásával Lengyelországtól Kazahsztánig bejárjuk Kelet-Európa maradvány sztyeppéit szöcskeegerek után kutatva. A vizsgálat során a csíkos szöcskeegér európai populációnak rendszertani helyzetét tervezzük tisztázni, genetikai távolságaik alapján filogenetikai módszerekkel.

 

Lap tetejére

Copyright © 2010-2016  Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület. Kiemelten közhasznú társadalmi szervezet. Minden jog fenntartva.

 © Fotók: Czabán Dávid és Cserkész Tamás; Kapcsolat: info 'at' sicista.hu           Módosítva: 2016. január 02., 10.07:38 +0100